Srimati Ambika Soni, India turisztikai és kulturális miniszterének beszéde az India és az 1956-os magyar forradalom- Dokumentumok az Indiai Köztársaság Külügyminisztériumának Archívumából című könyv bemutatója alkalmából

Mélyen tisztelt Göncz Kinga miniszterasszony és mélyen tisztelt vendégeink, kedves barátaim!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Indiát képviselhettem a nagy 1956-os magyar forradalom megemlékezésein. A szabadságért folytatott küzdelmük az egész világon visszhangra talált, Indiában nem kevésbé. Nehru miniszterelnök halhatatlan fordulatát idézve, találkozásunk a végzettel csak kilenc évvel 1956 előtt történt. Fiatal és életerős, idealizmussal és rajongással teli demokrácia voltunk, amely a Mahatma Gandhi és Jawaharlal Nehru által vezetett fáradságos és erőszakmentes küzdelem után nyerte el szabadságát. Az országban, amely levetette magáról a gyarmatosítók igáját, nem volt semmi, amely drágább lett volna a függetlenségnél. India és India népe teljes szívéből támogatta a magyarok elgyötört kiáltását a szabadságért. Ugyanakkor Magyarország különleges azért is, mert barátságunk évszázadokra tekint vissza. Nagy tudósok és értelmiségiek, mint Kőrösi Csoma Sándor, Stein Aurél, Baktay Ervin, Germanus Gyula hosszú éveket töltöttek Indiában tanulással, kutatással és az indiai civilizáció Nyugatnak szóló üzenetének közvetítésével. Gurudev Rabindranath Tagore szívélyes kapcsolatot alakított ki ezzel a nagyszerű országgal és számos tudóst és művészt hívott meg Santiniketanba. Baktay Ervin, Amrita Sher Gil és Fábri Károly Nehru miniszterelnök közeli barátai voltak. Fori Nehru, aki Nehru miniszterelnök unokatestvéréhez B.K. Nehruhoz ment feleségül, magyar származású volt. Magyarország közel állt vezetőink szívéhez, akiknek lehetőségük volt arra is, hogy a magyarországi eseményekről közvetlenül a magyar emberektől tájékozódhassanak.

Őszintén együttéreztünk Önökkel a küzdelmükben és mélyen elszomorítottak bennünket az a sok nehézség és a zűrzavar, amellyel a magyar népnek akkor szembe kellett néznie. Az Indiai Nemzeti Kongresszus, az a nagyszerű politikai szervezet, amelyhez most büszkén tartozom, 1956 novemberében elfogadott egy határozatot, amely kimondta,- idézem:

’Közép-Európa néhány országában a közelmúltban a demokratizálás felé mutató fontos változások történtek, amelyeket az Összindiai Kongresszus Bizottság (ÖKB, All India Congress Committee, AICC) üdvözöl és bízik benne, hogy ezek a változások békés úton mennek végbe. Ugyanakkor Magyarországon olyan helyzet állt elő, amely nagy szenvedést okoz az embereknek, és ez aggodalmat kelt az ÖKB-ban. A Bizottság reméli, hogy az idegen csapatokat visszavonják Magyarországról és a magyar nép saját jövőjéről békés úton dönt.

A közelmúlt eseményei bebizonyították, hogy az erőszak és a fegyveres beavatkozás egy ország részéről a másikkal szemben nem megengedhető és, ha tovább folytatódik, csakis világháborúval végződhet. Az is bebizonyosodott, hogy egy ország fegyveres ereje nem vethető be egy másik országban és katonai bázisok sem létesülhetnek idegen országban. A beavatkozás eme két formája nem csupán nemkívánatos, hanem mivel állandó feszültséget kelt, konfliktushoz is vezet. Ezek szemben állnak a Panycsa Síla alapelveivel.’

Az indiai parlament alsóházában, a Lok Sabhában 1956. november 16-án Nehru miniszterelnök az következőket mondta, idézem:

’Aggodalommal tölt el bennünket a szabadság elleni támadást bárhol a világon. Ugyanúgy aggodalommal tölt el bennünket, amikor erős nemzetek fegyveres erővel gyengébb nemzetek felett uralkodnak. Magyarországot illetően a helyzet pár napig zavaros volt, és a tragikus események története csak fokozatosan vált ismertté. A legelejétől fogva világossá tettük, hogy véleményünk szerint a magyar népnek lehetővé kell tenni, hogy saját akarata szerint döntsön a jövőjéről, és hogy az idegen csapatokat vissza kell vonni. Magyarországgal kapcsolatban ez volt és ez maradt az alapvető álláspontunk.’

Reméljük, hogy a ma bemutatott kötet lehetőséget ad arra a magyar embereknek, különösen a fiataloknak, hogy betekintést nyerjenek India 1956-ban játszott szerepébe. Számos érdekességet találhatnak arról a ’színfalak mögötti’ diplomáciáról, amely India és a magyar kormány, illetve a Szovjetunió között folyt, amikor India a hétköznapi magyar emberek érdekében közbelépett. Ĺzelítőt kaphatnak továbbá az 1956-os forradalomhoz való indiai hozzáállásról, ahogy az az ENSZ-szel folytatott tárgyalásokból kiderül.

Göncz Árpád elnök úr, akit személyesen is mélyen érint az 1956-os forradalom, a kötetben szereplő számos diplomatának is közeli barátja volt. Közéjük tartozott az akkori budapesti misszióvezető, M.A. Rahman, K.P.S. Menon moszkvai és J.N.Khosla prágai követ. Mi sem természetesebb, mint hogy ma jelen van e kötet bemutatóján lánya, Göncz Kinga külügyminiszter asszony. Örömmel hallottam, hogy Indiába tett látogatása során külön meglátogatta Rahman urat is, aki most 90-es éveiben jár.

A szabadság lángja, amelyet 1956-ban gyújtottak, egy időre elhalványulhatott ugyan, de ki sosem aludt. Ma Magyarország életerős demokrácia. 1956 üzenete az, hogy a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelem mindig győzedelmeskedik. Országaink különböző módon működnek együtt, például a budapesti székhelyű Demokratikus Átalakulásért Intézet égisze alatt, ahol megoszthatjuk tapasztalainkat és a tanulságokat, amelyek más átalakulásban lévő országnak is fontosak lehetnek. Biztos vagyok benne, hogy ez a könyv tanúskodni fog a demokrácia és az emberi szabadság közös értékein nyugvó magyar-indiai barátság maradandóságáról.

*****